Mi a közös a pszichodrámában, az iskolai munkában és a vállalati szervezetfejlesztésben? Bár elsőre távolinak tűnhetnek, számomra ezek egyazon út állomásai. A cél mindig ugyanaz: segíteni az egyénnek rátalálni a saját válaszaira és szabadságára. De az utam során ráébredtem egy fájdalmas, mégis felszabadító igazságra a hatékonyságról.

A gyerekkori „forgatókönyvek” fogságában

A pszichodráma során vált világossá, hogy felnőttként is gyakran olyan szerepeket játszunk, amiket még gyerekkorban osztottak ránk. Legyünk mi a „jóságosak”, a „lázadók” vagy a „mindent megoldó hősök”, ezek a minták sokszor megmerevednek, és gátolják a valódi, kreatív válaszainkat a jelen kihívásaira.

Amikor iskolásokkal dolgoztam, azt reméltem, ha időben segítünk nekik levetni ezeket a merev szerepeket, megőrizhetik természetes spontaneitásukat. Láttam a csillogást a szemekben, a szárnybontogatást – de láttam a korlátokat is.

A „széljegyzet” felismerése

Bármennyi inspirációt és eszközt adtam a gyerekeknek, délután mindenki visszatért a „forráshoz”: a családba. Itt ért a felismerés: hiába tanítom a gyermeket asszertivitásra vagy magabiztosságra, ha a szülő a saját elakadásai miatt – gyakran akaratlanul – szűkíti a gyermeke mozgásterét.

Külső szakemberként ilyenkor csak „széljegyzet” lehetek egy olyan könyvben, amit a szülői minta ír nap mint nap. Ez a felismerés vezetett el a szervezetfejlesztéshez.

Miért a szervezetfejlesztés a válasz?

Ma azért dolgozom felnőttekkel és szervezetekkel, mert hiszek a rendszerszemlélet erejében. A felnőtt az, aki képes ránézni a saját „forgatókönyvére” és változtatni azon.

Ha egy vezető vagy egy munkatárs:

• felismeri a belső mintáit: rugalmasabbá, hitelesebbé és inspirálóbbá válik a környezete számára;
• visszanyeri spontaneitását: ezt a megújult energiát és érzelmi intelligenciát nem hagyja bent az irodában; hazaviszi a vacsoraasztalhoz is.

A jövő a mában dől el

Nem a gyerekekről mondtam le. Azért dolgozom a „rendszer” alakítóival, mert:

ha a felnőtt gyógyul, a gyereknek nem kell megbetegednie ahhoz, hogy észrevegyék.

A tudatos felnőtt, aki meri vállalni a saját önismereti munkáját, a legnagyobb ajándék, amit a következő generációnak adhatunk.

A szervezetfejlesztés tehát számomra nemcsak hatékonyságnövelés, hanem egyfajta társadalmi felelősségvállalás is: a jövő alapjainak lerakása a jelen tudatossága által.